fenék fenék fn 1. áSzalmából, rőzsébőlñ boglya, kazal, asztag alá rakott védő réteg.
2. Asztag legalsó kévesora.
3. Mélyebben fekvő, vízállásos terület.
4. Fenekén álva: függőlegesen, nehezebb felével lefelé. Az orsórul lehúzod bél fenekén álva úgy nízet ki, mint ety kizs bogja.
Sz: Naty feneket kerít neki: körülményesen adja fenékelő.
Hígan jár a feneke: hasmenése van.
Nem fenékik téfel: vmi v. vki nem olyan jó, mint amilyennek látszik.
A pohár fenekire nézett: sokat ivott.
Ety fenékkel nem lehet két lovat ülni: egyszerre nem lehet két (ellentétes) dolgot végezni.
Ö. asztagfenék, boglyafenék, kazalfenék.
Forrás: Kálnási Árpád
