fennálló fennáló in
1. Álló <tárgy, eszköz>. Fennáló hordó: <tímármesterségben:> cserzésre használt, boroshordó alakú, felül nyitott hordó. Fennáló vetőkaró: faszegekkel ellátott álló fakeret, amelyre szövés előtt a fonalat váltakozó irányban vezetve felrendezik, hogy onnan a szövőszékre csavarhassák.
2. Egyenes, jó növésű <növény>. Fennáló búza: egyenes szárú búza. A fennáló búzát könnyű vót aratni.
3. A föld felszínéből kiemelkedő <építmény v. természeti tárgy>. Fennáló berena: függőlegesen elhelyezett deszkákból álló kerítés. Fennáló ház: a föld felszínére épített ház <a földbe ásott kunyhóval szemben>. Előbb úgy mentünk oda főt-kunyhóba, akkor az megmaratt istálónak, oszt akkor csinátunk ijen fennáló házat, fennálósz szoba-konyhát. Fennáló erdő: a cserjés, ligetes helyek növényzeténél magasabb, már kifejlett fákból álló erdő. A fennáló erdő nagyop fágbúl áll, de még nem íret vágásra.
4. Felfelé álló, hajló <szarv>. Fennáló: egyenesen felfelé álló <szarv>. Fennáló kajlász szarvú: <szarvasmarha szarvállásának megnevezésére>. Fennáló sárgász szarvú: <szarvasmarha szarvállásának megnevezésére.>
5. Állva énekelt <ének>. Fennáló ínek: <reformátusoknál:> istentiszteleten állva énekelt ének. A templomba az első ínek a fennáló ínek.
Forrás: Kálnási Árpád
