fő2 fű fn
1. Fűre való kendő: fejkendő, keszkenő. Fűre való keszkenő: ua. Fűre való keszkenőnek csak az öreg mamák monták. Fűbe kollint/kap: fejbe vág, fejbe üt. Fű-tű/Fűti való fa: <református temetőben:> fejfa. Kifaraktam neki a fűtűl való fáját.
2. Növény termése v. fogyasztható része.
3. <Növény termésének v. fogyasztható részének bizonyos mennyiségeként> jelzői használatban: két fű hagyma, három fű káposzta.
Sz: Ríszek fűvel: részegen.
Fűbe üt/vág: agyonüt.
Úgy elaluttam, mintha fűbe ütöttek vóna: mélyen aludtam.
Kápráddzik a szeme, úty fűbe kapták: erősen fejbe ütötték.
Ö: ágyfő, búzafő, csizmafő, ekefő, kanálfő, kenderfő, lófő, lőcsfő, nyeregfő, ostornyélfő.
1. Fűre való kendő: fejkendő, keszkenő. Fűre való keszkenő: ua. Fűre való keszkenőnek csak az öreg mamák monták. Fűbe kollint/kap: fejbe vág, fejbe üt. Fű-tű/Fűti való fa: <református temetőben:> fejfa. Kifaraktam neki a fűtűl való fáját.
2. Növény termése v. fogyasztható része.
3. <Növény termésének v. fogyasztható részének bizonyos mennyiségeként> jelzői használatban: két fű hagyma, három fű káposzta.
Sz: Ríszek fűvel: részegen.
Fűbe üt/vág: agyonüt.
Úgy elaluttam, mintha fűbe ütöttek vóna: mélyen aludtam.
Kápráddzik a szeme, úty fűbe kapták: erősen fejbe ütötték.
Ö: ágyfő, búzafő, csizmafő, ekefő, kanálfő, kenderfő, lófő, lőcsfő, nyeregfő, ostornyélfő.
Forrás: Kálnási Árpád
