ganéj

ganéj gané, ganéj, ganaj fn 1. Állati, ritkán emberi ürülék; istállótrágya. A ganéjt, amit az állat alól kihordunk, a szántófődön szórjuk szít. Ganéba vág: <takarmányt> trágyává tapos. Elált a ganéja: <állat> nem tud üríteni. Ha a jószágnak elált a ganéja, akkor megiligátoroszták, beöntíst attak neki. 

2. Trágyadomb. Lök ki aszt a büdös tojást a ganéra! 

3. Fűtésre használt téglalap alakú formába taposott, szárított trágya; tőzeg. Vót tehenünk, a ganét kitapostuk, ijen nítyszegletesre kiváktuk, osz mekszáratt. A rossz, peníszes takarmánt váktág ganéba, a jószág. 

Nr: A vérmérgezést meleg marhaganéval, tehénganéval betapasztották, és attól elmúlt. Jött eggy asszony hozzánk, egy öreg néni, hoz ety csuprot, hát engeggyen má húgomasszony bele ety kizs ganét, tehénszart. Mondom neki, minek kell a Balog néni. Aszongya: valami fokfájásom van, oszt asz teszem rá. Jó gusztusa vót az öregnek. Ez ojan öreg vót énhozzám, ém még alig vótam harmincéves. 

Ö: árvaganéj, disznóganéj, juhganéj, libaganéj, lóganéj, marhaganéj, tyúkganéj.

Forrás: Kálnási Árpád