gyöngyös gyöngyös mn/fn I. mn 1. Gyöngyöző, forrásban levő. Addik fősztük, míg gyöngyös lett a víz a befőttön. 2. Gyönggyel ellátott. Gyöngyös fejkötő: asszonyoknak ünnepi alkalmakon viselt, színes selyemből készült, hátul szalagcsokorral díszített fejkötője. A gyöngyös fejkötőt az asszonyok horták, a jányok mek pártát. Gyöngyös pántlika:gyönggyel ellátott pántlika. Gyöngyös párta: nagylányok arany hímzésű pántlikával díszített, ünnepi fejéke. 3. Gyöngyös hurka: a) a juh végbele. b) <pásztoreledelként:> a juh megtisztított végbele krumpli- és kenyérhéjdarabokkal, ill. hússal töltve. A gyöngyös hurka a ju végbele, húsz centi hosszú, zsíroz zódánnyal, hígítottal mosták tisztára, mektőtöttík hússal, ropogósra sütöttík. 4. Gyöngyösz szarvú: félig fekete, félig fehér szarvú <szarvasmarha>. II. fn Gyöngytyúk. Tuggya, Árpád, mit kijabál a gyöngyös? Asz, hoty takács, takács. Nr: Debrecenben az eladó lányok újévkor és a nagy ünnepek alkalmával gyöngyös pártát viseltek a templomban.
Forrás: Kálnási Árpád
