hibás hibás mn 1. Testi fogyatékos, beteg <ember, állat>. Hibázs derekú: <ló testalkatának, tartásának jellemzésére>. 2. Gyenge, életképtelen. A míheknél a hibás anya hamar elpusztul. 3. Sérült, nem tökéletes. Hibázs bűr: olyan bőr, melynek a minősége nem tökéletes. Hibázs gyümőcs: romlott, nem egészséges gyümölcs. 4. Szellemi fogyatékos, hibbant. Hibás eszű: ua.
Forrás: Kálnási Árpád
