hurka hurka fn 1. Disznó véréből, belső szerveiből, vagdalékából rizs, fűszer stb. hozzáadásával készült, a disznó vastagbelébe töltött sütnivaló étel. Vót tüdős hurka, májas hurka meg víres hurka és kolbász, amit a vékonyab bélbe, a hurkát vastagab bélbe. 2. Vastagbél. Avval a lével, amivel kimostuk a kását, az még langyos vót, és avval engettük ki a Ibul a szart. 3. Az eke váltójához csatlakozó, hurka alakú két lánc. Ha nagyob barázdát akart fogatni, akkor az ekén vót jobrul, balrul két lánc, hurka, mert ugy nízet ki, mint a hurka, és evvel lehetet tágítani v. szorítani. 4. Összesodródott szénacsomó, amely a vontatott széna alsó részén keletkezik, és amelyen az egész teher könnyebben gördül. A szína a fődúton hurkákacs csinált, az ajján, ezen gördült víksősoron. A hurkákat szíjjelrásztuk, és külön tettük, nem a kazalba ment, a heverőmarhának ment télen. Ez a hurka egy naty kazal színánál egy vontatónyi vót. Ö: kondáshurka, seggvéghurka, tüdőhurka.
Forrás: Kálnási Árpád
