kákó kákó fn 1. Kampó, horog.
2. Dohány, szalonna, disznóhús felakasztására használt, kampó v. horgas végű fa.
3. A szabadkéményből lecsüngő, láncra akasztott vasho-rog, amelyre a bográcsot akasztják. A kákó a szabatkímímbül lelógó, láncon függő, fél kerek vashorog, amire a vasfazikat felakasztották.
4. Levágott gabona kévébe szedésére használt, horog alakú, nyeles faszerszám.
5. Kötélre, láncra erősített fahorog, ill. kampós végű v. derékszögben meghajló, földbe vert faág, amelyre főzéskor a bográcsot akasztják.
6. áTímár-, ill. szűcsmesterségben:ñ a nyersbőr tisztítására és puhítására használt, kampós végű fából és annak két szára közé erősített pengéből álló szerszám.
7. Háton hordható, két V alakban kettéágazó fából álló, egyszerű fahordó eszköz.
8. Hosszú nyélre merőlegesen ráerősített lécből álló eszköz, amellyel birkausztatáskor az állatokat a víz alá nyomják, ill. úszásukat segítik.
Forrás: Kálnási Árpád
