kalló

kalló kalló, karló, korló fn 1. Guba- v. szűrposztónak, darócvászonnak áztatással, do-rongolással való tisztításához, tömörítéséhez, vagyis kallózásához használt szerkezet, ame-lyet folyó v. patak hajt.

2. A műhely, malom, ill. a hozzá tartozó folyó- v. vízrész, ahol a kallást végezték; ványoló. Kallóba létibe: a kallóban való tartózkodás ideje alatt. 

3. A kallást végző mesterember. 

Ö. gubakalló.

Forrás: Kálnási Árpád