kalló kalló, karló, korló fn 1. Guba- v. szűrposztónak, darócvászonnak áztatással, do-rongolással való tisztításához, tömörítéséhez, vagyis kallózásához használt szerkezet, ame-lyet folyó v. patak hajt.
2. A műhely, malom, ill. a hozzá tartozó folyó- v. vízrész, ahol a kallást végezték; ványoló. Kallóba létibe: a kallóban való tartózkodás ideje alatt.
3. A kallást végző mesterember.
Ö. gubakalló.
Forrás: Kálnási Árpád