kamara kamora, kamra fn 1. Éléskamra. A nagy kamrába vót a sózó, ahon a sószszalonnát kíszítettík. 2. Tüzelőnek, szerszámoknak stb. tartására használt kis, különálló zárt helyiség. Az istálló ípülete a ház meget vót, két másik fontos ípülettel a kamrával, a fáskamrával és a füstölővel. 3. A kaptár belsejében a méz tartására szolgáló rész; mézkamra. A jó hordás mijatt estére a kamra mektelt mízzel. Km: Üres kamoránag bolond a gazdasszonya/gazdája: csak ott lehet jól gazdálkodni, ahol nem kell mindig a szükséggel küszködni. Ö: búzáskamara, életeskamara, fáskamara, húsoskamara, kiskamara, nagykamara, oldalkamara, ólkamara.
Forrás: Kálnási Árpád
