kantár kantár fn 1. A lószerszámnak a fejen levő, a zablát is magában foglaló része. Kantár vót szíjbul is mek kötélbül is. A kenderbül fonottat a kötílverő csinálta, vót nítysoros, hatsoros, ez erősebb. 2. Kantárszár. 3. áKisfiúk tiroli nadrágján:ñ elöl-hátul két-két gombbal gombolódó nadrágtartó. 4. Főleg a gulyában a szopós borjak orrára erősített szúrós szájkosárféle; borjúkantár. Km: Ahun a kantár van, ot kerezsd a lovat is!: ahol vmennyit megtalálnak az ellopott dolgokból, ott kell lennie a többinek is. Ö: borjúkantár, csikókantár, csikóskantár, díszkantár, kiskantár, nagykantár, parasztkantár
Forrás: Kálnási Árpád
