karéj karé, karéj fn/mn I. fn 1. Félkör alakzat. A jányok karéba áltak. 2. Karéba/Karéjba kanyarít: <pásztor csordát> úgy terel vissza, hogy félkörívben mellé kerül, és a botját elé dobja v. a kutyáját a csorda elé küldi. A pász-tor ha karéjba kanyaríttya a jószágot, akkor mekcsapja a guja elejit, a bottyát vagy a kutyáját elibe küldi. II. mn 1. Félkör alakú <szelet>. Aggyál ety karé kenyeret vagy ety sulák kenyeret, mert a karét suláknak is monták! 2. Ilyen mennyiségű. Vágj ety karé kenyeret, monta az uram, hogy vágjál nekem anyám, ety karéj kenyeret.
Forrás: Kálnási Árpád
