kec1

kec¹ kec fn 1. Disznófiaztató ól, ill. elkülönített fiaztató hely a disznóólban. 

2. Juhkarám, ill. a juhok fejésére elkülönített hely. Kecre! — monták a fejőjunak, és azok sorjásztag be a kedzbe. 

Ö. disznókec.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár