keh ke fn 1. Beteges köhögés; tüdőbaj. A ke szorittya a tüdejit: tüdőbajos. Szoríttya a ke: ua. 2. Igavonó állatnak, főleg lónak légzési nehézségekből származó betegsége. A csikóknál vót, ezeknél a kétéves csikóknál a ke. Ö: folyókeh, szárazkeh.
Forrás: Kálnási Árpád
