kolonc kolonc fn 1. Nehezék a kútgém végén.
2. A falióra láncának végén függő nehezék, amellyel felhúzzák az órát, és amely a szerkezetet mozgatja.
3. Kutya v. szarvasmarha nyakára kötött fakölönc, amely akadályozza a futásban. Főlek kutyára, de ha csavargott, a szarvasmarhára is rákötöttík a kolonccot, hogy ne tuggyík ojan gyorsam menni.
4. A disznó szőrére ragadt sárcsomó.
5. Szarvasmarha szőrére ragadt trágya. Ó, nem tartya tisztán, csupa kolonc a tehene.
Ö. kútkolonc, kutyakolonc, órakolonc.
Forrás: Kálnási Árpád
