kontyos

kontyos mn 

1. Bóbitás <tyúk, lúd>. 

2. Olyan <nádkunyhó, főként pásztorkunyhó>, amelynek kúp alakban összefogott és szénából v. gizgazból sodort kötéllel körülcsavart csúcsa van. Kontyos kunyhó: nádból készült, faváz nélküli, kör alaprajzú építmény, melynek nádfalát a tetején kontyba fogják. A juhásztanya egyik ípítmínye a kontyos kunyhó. 

3. Kontyos tető: kontyolt tető. 

4. Kontyos kemence: búbos kemence. 

Ö. csonkakontyos.

Forrás: Kálnási Árpád