kötés kötís fn 1. Termőrügy. Szípen köt a dinnye, szíp kötísek vannak rajta.
Hármas kötís: a szőlőmetszésnek az a módja, amikor a tőkén két egy évnél idősebb termővenyigét és egy két-három szemre lemetszett vesszőt hagynak.
2. Gerendák egyberovása, eresztéke.
3. Derék. Egíszen kötísig írt a víz.
4. A világosság felé tartott tojás tompa végén észlelhető kis kerek folt. A tojásnak a kötíse az, ahon legelőször megjelenik ety kis pici víres csík, hotyha nízzük, lámpázzuk a tojást.
5. Szerződés, egyezség.
6. Pl. különböző terményeknek, gyümölcsöknek összekötött csomója.
Öt-hat csövet összekötöttek vetnivalónak a legjavát, az vót ety kötís. Emitt-amott ety piros csövet is bekötöttek a kötízsbe, így vegyesen vetettík el a többivel, azír hoty színeseb legyen a termís, mert ennek a porzója mekporoszta a sárga tengerit, ezír színeseb lett a termís, szeb lett.
7. Annyi dohánylevél, amennyit egy kötegbe, csomóba fognak össze.
8. <Szőrméseknél:> köteg.
Ö. bakkötés, bársonykötés, díszkötés, dunsztkötés, felkötés, gúzskötés, hurokkötés, kaskötés, keresztkötés, kígyókötés, korelkötés, kosárkötés, kunkötés, puhakötés, ragasztókötés, szegkötés, szironykötés, szortimentkötés, szövetkötés.
Forrás: Kálnási Árpád
