kötő kötő fn 1. Kötény. Korcos kötő: olyan kötény, amelyiknek a derekán korc van.
2. <Jelzői használatban:> annyi <vmiből>, amennyit ebbe bele lehet fogni, amennyi ebbe belefér. Ety kötő alma.
3. A kos nemi szerve elé kötött vászondarab, az üzekedés megakadályozására. Zságbul csinálunk ojan kötőt, oszt a bigája elibe kössük.
Ö. bekötő, botoskötő, derékkötő, egyenkötő, fejkötő, főkötő, gatyakötő, gombkötő, kardkötő, kaskötő, kefekötő, kékkötő, kévekötő, kosárkötő, lábszárkötő, lókötő, lüszterkötő, mentekötő, nádkötő, pólyakötő, strimflikötő, surckötő.
Forrás: Kálnási Árpád
