kupac kupac fn
1. Összehordott csomó, rakás. Aszt a jó ídes trágyát felhortuk kupacogba az ugarra. A kolompírt, mikor szettük fel, összegórtuk kupadzba, onnen mek fel a szekérre.
2. Kisebb széna- v. szalmacsomó.
3. Az utak burkolására használt zúzott kőből rakott csomó az út szélén.
4. A szőrmésbőrök szőr-szőr, bőr-bőr oldalával való egymásra helyezése.
5. <Jelzői használatban:> kupacnyi. Ety kupac szína, szalma, fa.
Ö. agyagkupac, ganéjkupac.
Forrás: Kálnási Árpád
