léha léha, liha, líha mn/fn I. mn 1. Fejletlen, üres, könnyű <mag, főként gabonaszem>. 2. Puha, laza <föld>. 3. Rest, tunya. 4. Megbízhatatlan. II. fn 1. Üres kalász. A búza lihája nem való semmire se. 2. A kukoricaszem tövén a szem és a csutka érintkezésénél található könnyű hártyás levélke, amely morzsoláskor kihullik; kukoricapelyva. 3. Pelyva. Ami a gébbül kijön, az is léha. 4. A kukoricacső hegyén a csuhé alól kibújó selymes szál(ak); a kukoricacső bajusza. A tengericsű vígin is van liha.
Forrás: Kálnási Árpád
