lehúz lehúz i 1. <Gazt> levág.
2. <Kaszát, fűrészt> megfen, élez.
3. Kaszát élezés után nedves fűvel végigsimít.
4. <Bort> seprőről lefejt. Másoggyára a bort a seprűrűl két karácsony köszt, mikor naffínyes idő van, akkor húzzuk le.
5. <Szőlővesszőt, esetleg bokor vesszőjét> bújtat, bujt.
6. Lehúzza a görcsöt: gubacsapó a szövőszékről levett gubaposztó végeinek elkötözésekor a csomót jól meghúzza, hogy az mindenütt egyenletesen szoros legyen. Lehúzza egyenezsbe a bordát: gubacsapó a melléken áthúzott bélre rászorítja a bordát, hogy az a már megszőtt gubaposztó utolsó sorára mindenütt egyenletesen illeszkedjen.
7. <Könyvkötő> a lehúzólemezt megkeni ragasztóanyaggal, és ezen végighúzza a vászoncsíkot.
Sz: Lehúszták a feje felől a kunyhót: kilakoltatták.
Majd lehúzza az eget: irtózatosan káromkodik.
A bűrt is lehúzná (héccer) rulla: kifosztanák az embert.
Lehuszták a tísz körmirül: megvesszőzték.
Forrás: Kálnási Árpád
