lélek lílek fn
1. Lelkitül kiválva: <megdöbbenés, csodálkozás, bosszankodás kifejezésére:> te jó Isten! Szent ég!
Lelkitül kiválva, mijen barom!
Lelkire maddzagol: lelkére köt vkinek vmit.
Kiaggya a lelkit: <pl. boroshordó> kiürül.
Ez a hordó is kiatta a lelkit, kiürült, mán nindzs benne bor.
2. Vminek a legjobb része, lényege, legjava.
Azír, hogy akkor a lelke jön ki rajta, akkor nem vót abba semmi más, csak tiszta búza.
3. <Kedveskedő, becéző megszólításként:> lelkem. A felesíginek monta így a fírje: gyere, lelkem, csinájuk meg minél hamarabb eszt a kis munkát!
4. A kájha lelke: a kályha belsejében a lángot felfogó vaslap.
A kájhába van ety kereszplé, ez a kájhának a lelke.
5. A csapó nevű, deszkából készült egérfogónak az a pálcikából és madzagból álló része, amely a szerkezet működését biztosítja.
Sz: Ojam, mint a hazajáró lílek: nagyon sápadt.
Barangol, mint az Orbán lelke: folyton jön megy, céltalanul siet ide-oda, sehol sem találja a helyét.
Jöm-megy, mint az Orbán lelke a pokolba: ua.
Úgy jár, mint Orbán lelke a pokolba: ua.
Lelket írd bennem, mint a cigány lovába a bontófűsű: (tréf) <vmilyen jó ital megivásakor mondják>.
A lílek kiszakat belőle: meghalt.
Elszáld belőle a lílek: ua.
Nincsen é lelkinek hova menni: hajléktalan.
Nincs é lelkinek hova lenni: nincs mit tennie, tehetetlen.
Lelkem, nekem leltem: mondja az anya kisgyermekét magához szorítva.
Lelkem, Istenem, segiccs!: kétségbeesést jelző felkiáltás.
Veszti a lelkit: a) nem él becsületesen. b) káromkodik, kockáztatja a lelki üdvét.
Nem venném a lelkemre: nem vállalom érte a felelősséget.
Evvel mán csak a lelkek száma több: fél lábbal már a sírban van.
Ha eccer elalszik, nem tudog bele lelket verni: alig lehet felébreszteni.
Lelkem csendessígibe: nyugodtan, csöndes lélekkel.
Lelkem csendessígibe imátkosztam.
Cigány atta, visszavette, másvilágon íg a lelke: <mondják, ha vki visszaveszi az ajándékot>.
Ö. szentlélek.
Forrás: Kálnási Árpád
