marok marok fn 1. A kaszával v. sarlóval learatott gabonának ölbe szedett mennyisége. Jó búza ez, ebbül telik a marok. A marokszedő letette, a kívekötő bekötötte a markot. Markot szed: aratáskor a kaszást követve a gabonát sarlóval felszedi. Vót, aki sarlóval, de vót, aki gaguccsal szette a markot. 2. Marka: <mézeskalácsosoknál:> a lisztkefe része. 3. Marokra rakot tippan: fűféle a Hortobágyon, a juhok kedvenc eledele. Sz: Hop, Sári, sarokra, fogd a kontyod marokra!: <táncszó>. Tarcsa a markát: jutalmat, borravalót vár. Sári köpi a markát, gyúrja a tísztát: —. Szar a markodba!: <akkor mondják, ha vki gyengén v. ügyetlenül fog meg vmit>. Nr: Ha a bal marka viszket az embernek, akkor píszt kap, ha a jobb, akkor kiad.
Forrás: Kálnási Árpád
