megjár megjár i/mn I. i 1. Átjár, áthat vmit. És akkor megvót a szalonnának a formája, és akkor hát asz felakasztottuk, mikor már a só megjárta.
2. <Hegyes tárgy> mélyen behatol vmibe. Az ekevas jól megjárta a fődet.
3. Kijár vkinek vmi. Vettem ety kabátot, az megjár nekem.
4. Van bizonyos értéke. Megjárja ez a kis píz, amit írte attak. Megjár ez a gabona, asz jelenti, hogy nem egíszen jó, de nem is rossz.
II. <Mn-i értékben jelzőként:> tűrhető, elfogadható. Megjár ember.
Sz: Beszídnek minden megjár: beszélni könnyű.
Forrás: Kálnási Árpád
