melles mejjes mn/fn I. mn 1. Olyan <ruhadarab>, amelynek felső része a mellet is takarja. Mejjes kötő/surc: a mellet is takaró kötény. A mejjes surc kíkvászombul van, a nyagba lehet akasztani. 2. <A mellhez hasonló> domború. Mejjes ágy: magasra felvetett ágy, amelynél a párnákat és a dunyhát az ágy két támláján nyugvó lécekre teszik. Ha idegen jön, szökik a prunkuj a mejjes ágyba. II. fn Bélelt mellény.
Forrás: Kálnási Árpád
