meszes meszes mn/fn I. mn Meszesz szűr: mésszel fehérített, rossz minőségű posztóból varrt szűr. Meszezs bűr: szőrétől megfosztott, kikészítetlen, megszárított bőr, amelyből szíjat hasítanak. II. fn <Tímármesterségben:> meszesgödör, meszeskád, amelyben a bőröket áztatják. Meszest ereszt: <tímár> a bőröket egyenként lenyomva a meszeskádba visszarakja. Eresszük a meszest izibe, hogy le ne űjjík a mész.
Forrás: Kálnási Árpád
