ól

ól ól fn 1. Istálló. 

2. Fecskerakással készült ideiglenes szálláshely a legelőn ember és jószág számára.

Sz: Kicsi az ól, nagy a disznó/disztó: (gúny) kicsi a lábára cipő. 

Ö. disznóól, földól, gazól, hizlalóól, lóól, marhaól, németól, ököról, pelyvásól, pitvaról.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár