ormó ormó fn 1. A kapavas közepén levő kiemelkedő rész.
2. A kaszapenge viszszahajlított foka, pereme, kaszaormó
3. <Paszományosoknál:> domború horgolás, amelylyel a horgolt gomboló kezdőszálát vonják be.
4. (Szőlő)hegy, (szőlő)domb. A szőllő ha hegyen vót, ormón vót.
5. Az eke által összeborított földsáv.
6. Szőlőtőkesorok között töltésszerűen felkapált, a sorok irányával párhuzamosan haladó földhányás. Ormóra húz: Agusztus huszadika körül ormóra húzzák a szőlőt, utánna nem szabad a szőlőbe bemenni.
7. Csomó, görcs a fában. Úty háncsák le kentek a fát, hogy ormó ne maraggyík rajta.
Sz: Ojan hegyes ormót húzott, hotyha a varjú rászáll, kétfele vágja: <mondják tréfásan a hegyes ormó láttán>.
Nr: Az ormót azír húzzák, hogy a szél az alsó für-töket könnyen átjárja, nehogy megrohaggyon a szőlő.
Ö. szánormó.
Forrás: Kálnási Árpád
