orradzó orraddzó, óraddzó fn 1. <A kantár részeként:> a ló orra fölött áthaladó szíj, orrszíj. 2. A kisborjút a szopásban megakadályozó szúrós szájkosárféle. Az óradzdzó szúrós vas vót rászerelve egy lapos vasra, és aszt a bornyú órára kötöttík, és akkor az anya nem hatyta, hoty szopjon a legelőn. 3. A gyapjúfonásra használt fonókeréknek a talprészébe erősített függőleges léc-darab, elülső részén mélyedéssel, amelyben az orsó hegye forog.
Forrás: Kálnási Árpád
