pehely

pehely pehej fn 1. A mag külső, nagyon könnyű héja. A pehej meg a könnyep szemek kiváltak. 2. Pehelytoll, ill. ennek ágynemű töltésére használatos tömege. Vót, aki típísnél csak a pejhet hatyta meg, a párnába asz szerette. 3. A kukoricaszem tövén a szem és a csutka érintkezésénél található könnyű hártyás levélke, amely morzsoláskor kihullik, kukoricapelyva.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár