placc placc fn 1. <Ló-, ill. marhaistállóban> az ajtó és a hátsó fal között húzódó terület. 2. Beépítetlen terület, nyitott térség. 3. Étteremben, kávéházban stb. azoknak az asztaloknak az összessége, amelynek vendégeit egy pincér látja el. A pincérek az asztalokat placcokra osztották.
Forrás: Kálnási Árpád
