pocsék pocsík mn/fn I. mn Pocsík szájú: csúnya beszédű. II. fn Pocsígba megy: kárba megy, kárba vesz, tönkremegy. Pocsíkká tesz: tönkretesz. Pocsíkká tette a ruháját abba a nagy lucsogba. Pocsík esik: kár esik. Ha esső van, sok pocsík esik az íledbe. Sz: A pocsík kárba megy, a kár mek haszonba: <akkor mondják, ha vmit, ami értéktelenné vált, még fel tudnak használni>.
Forrás: Kálnási Árpád
