pofa pofa fn 1. Emberi arc. Ha asz monták valakinek, hoty pofád, aszt válaszolta: a lúnak van pofája, az embernek arca van vaty kípe.
2. A csizmafej két oldala közül egy.
3. <Könyvkötészetben:> a Klotz-présen található rögzítő alkatrész. Beszorítom a könyvet a pofák közé.
4. A satu része, amelybe befogjuk az anyagot. A pofát szabájoszhattyuk.
Sz: Pofára esik: a) beveri a fejét a földbe. b) szerencsétlenül jár.
Ö. kösüpofa.
Forrás: Kálnási Árpád
