ráf ráf fn 1. Fakerékre való vasabroncs.
2. <Kékfestőknél:> a festőmedence felett lógó anyagfüggesztő szerkezet, amelynek a segítségével merítik a vásznat a festékbe.
Sz: Mekhúszta rajta a ráfot: nagyon megdolgoztatott vkit.
Ö. csillagráf, koronaráf, vasráf.
Forrás: Kálnási Árpád
