rézelő rézelő fn Pálinkafőzésnél a finomításkor először kifolyó igen erős, fogyasztásra kevéssé alkalmas folyadék, amelyet főleg külsőleges gyógyszerként, végtagok bedörzsölésére használnak; előpárlat; rézeleje. A rézelőt hajnövesztő szernek használták. Vót, aki rézelővel kenegette a haját, hoty hosszú legyík. Vót, aki megitta mán a rézelejit is.
Nr: Régen a rézelejét gyógyításra is használták, ezért mindig levették főzéskor egy külön üvegbe. Ebből otthon mindig tartottak, és ha fájt a fog, kis gyufaszálra rézelejével átitatott vattát tettek, s ezt bedugták a lyukas fogba. Ez olyan erős volt, hogy elzsibbadt még a száj széle is, ezenkívül fertőtlenített, jót tett a reumás karnak.
Forrás: Kálnási Árpád
