rossz rossz mn 1. Rossz íszt kap: <pl. pálinka> vmi miatt megromlik.
2. Érzelmi töltéssel: becézés. Gyere mán te rosz kisjány!
3. Rossz erkölcsű: rossz természetű, makrancos <ló>. A rossz erkölcsű lú csak akkor húzza a szekeret, ha kedve van.
Sz: Rossz órába született: szerencsétlen. Hon a rozba vótál?: <szemrehányó kérdés:> Hol a csudában voltál? Ismerlek, mint a rosz píszt: jól ismerlek. Rosz fába/bőcsőbe rengettík: rosszféle ember.
Km: Rosz píz nem vész el: —.
Ö. rissz-rossz.
Forrás: Kálnási Árpád
