ruca ruca fn 1. Kacsa.
Vót eggy ijen tolseprűm, amit megöltem rucát, annak a szárnyábul.
Tojó ruca: a hímmel (gácsérral) ellentétben.
Tőtöt ruca: kukoricával hizlalt kacsa. A tőtöt ruca, amit körülbelül három hétik tőtöttek, tengerivel tömtek.
2. Vadkacsa.
Nr: A kis rucának azír váktuk le a farkát, de csak egy nagyon picit a lekszílibül, hogy ne ázzík el, ha a vízen úszik. — <Rucahívogatók:>
Tas, tas, tas! — A fiatal ruca a népi megfigyelés szerint ezt mondogatja:
Csak csapra, csak csapra!
Ö. csörgőruca, gácsérruca, kerceruca, kisruca, magruca, tojóruca, tőkeruca, vadruca.
Forrás: Kálnási Árpád
