rúd rúd fn 1. A guzsaly felnyúló pálcája, amelyre a szöszt felkötik. Rúd, aminek alul egy talpa van.
2. <Gubacsapóknál:> a font nevű mérőeszköz része.
Sz: Rájár a rúd: sok baj, szerencsétlenség éri. Hon van a kalapom? Az előb vitte két szúnyog rúdon: <tréfás felelet pl. arra a kérdésre: Hol van a kalapom? Nem tudom>. Kifele áll a szekere rúggya: hamarosan elbocsátják.
Ö. brehrúd, dézsarúd, ebrúd, hajtórúd, hordórúd, hosztolórúd, nyomórúd, toldalékrúd, törőrúd, vendégoldalrúd.
Forrás: Kálnási Árpád
