ruha ruha fn <Mézeskalácsosoknál:> anyagterítő a táblán. A ruhára tőttyük ki a tísztát a tepsibül.
Sz: Úgy ál rajta a ruha, mintha villával hánták vóna rá: hanyagul öltözött.
Km: A ruha tisztelet, a píz becsület: jól öltözöttség elismerést, a vagyon megbecsülést szerez.
A píz embersíg, a ruha tisztessíg: ua.
Nem a ruha teszi az embert: —.
A ruha teszi az embert: —.
Nr: Aki új ruhát vesz fel, annak asz mongyák: Egíssíggel visejje/viseld! — Karácsony estéje előt le kel szedni a száradni kiterítet ruhát, hogy ne legyen jövőre halott a háznál.
Ö. alsóruha, bábruha, babaruha, bádogruha, extraruha, fehérruha, gomolyaruha, gyerekkifogóruha, gyolcsruha, játszóruha, jegyruha, kenyeresruha, kenyérruha, kifogóruha, kimenőruha, kocsisruha, komiszruha, lüszterruha, menyecskeruha, nászruha, nyargaltruha, oltóruha, parasztruha, pargetruha, sütőruha, szakajtóruha, szakasztóruha, takaróruha, tejesruha, tunikaruha, útiruha, váltóruha, viselőruha.
Forrás: Kálnási Árpád
