segg segg fn 1. Segre ültet: juhász a juhot heréléskor, nyíráskor, sántázáskor a hátsó fe-lére ülteti. Mekfogjuk, segre ültessük, a késsel mekfaragjuk a lábát. 2. Segginél: közel hozzá. Ot legyík a segginél íjjel-nappal. Sz: Mekhótt, nem kell a seggire töf fót: —. Teli van a seggi boddzatúróval: nem tud nyugton maradni. Nyű van a seggibe: ua. Seggel fordul feléje: haragszik rá. Seggel forog rá: ua. A seggit nyajja vkinek: alávaló módon hízeleg. Uty szeretem, mint seggembe a tövisset/tövisket: egy csöppet se szeretem. Szíp vagy, mint a sek szüretkor: <mondják gúnyosan a szépségével dicsekvőnek>. A seggibe verte a sarkát, oszt elment: megfordult és elszaladt. Seggel kőt fel: ballábbal kelt fel. Seggire vert a munkának: gyorsan elvégezte. Viszket a segged?: verésre vágysz? — kérdezik fenyegetően a rosszalkodó gyermektől. Tavaj vertek segbe, most jutott eszedbe?: mondják annak, aki vmi apróbb bántalmat idők múltával emleget. Busúj seggem, nincs pendejem!: <tréfás mon-dóka>.
Forrás: Kálnási Árpád
