sugár sugár, súgár fn/mn
I. fn <Csizmadiamesterségben:> a fonál elkeskenyedő vége.
II. mn 1. Karcsú, sudár. A sugár ember magas és víkony
2. Sugár derekú: jó testalkatú, hoszszú, karcsú törzsű, izmos <ló>.
Sz: Alszik ety súgárt: alszik egy keveset.
Forrás: Kálnási Árpád
