szárító szárító fn 1. <Tímároknál:> a bőr szárítására főtött helyiség.
2. <Kékfestőknél:> lábakon álló szerkezet v. erkélyes rácsozat.
3. Fedet szárító: a kocsiszín berácsozott padlása.
4. Téli szárító: gőzgéppel v. kazánházzal fűtött szárító.
5. Vesszőből font lap, amelyen gyümölcsöt, diót szárítanak.
Ö. dohányszárító, kovászszárító, lebbencsszárító.
Forrás: Kálnási Árpád
