szék szék fn
1. Templomi pad, ill. padrész. Apósomnak vót a Natytemplomba családi székje, asz jelentette, hogy vót rajta ijen kis fijók, amid be leheted zárni, és nem vittík haza az imakönyvet se, zsótárt se.
2. Háromlábú szék: három lábon álló fejőszék, ill. csizmadiaszék.
Sz: Még a széket is mektürülik, ahova ül: nagyon megbecsülik.
Ö. állószék, árnyékszék, asztalszék, csapószövőszék, csapszék, dagasztószék, evőszék, fejőszék, felsodrószék, fonószék, gondolkodószék, górészék, gyalogszék, gyermekszék, hántószék, hosszúszék, karosszék, kaszaszék, kerekszék, kisszék, lucaszék, lyukasszék, mészárszék, mosószék, morzsolószék, nyárfaszék, pohárszék, suszterszék, tépőszék, varrószék, vizesszék, zsámolyszék.
Forrás: Kálnási Árpád
