tábla tábla fn 1. Nagyobb összefüggő, megművelt földterület.
2. <Jelzőként:> táblányi. Vót, akinek nagyop tábla termőterülete vót.
3. Négyszögletes fából készült deszka, amelyen a fazekas az agyagot tömöríti.
4. <Különböző szakmákban:> munkaasztal. A tábla fijókjába tartom a kefét, a késeket és az ájszcsöveket.
Ö. cégtábla, deszkatábla, fatábla, fésülőtábla, körömpőtábla, mózestábla, nyújtótábla, palatábla, rámázótábla.
Forrás: Kálnási Árpád
