talp talp fn 1. Keréktalp.
2. A fonókerék alsó része, amelyre az orsónyaktartó és a kereket tartó tengely van erősítve.
3. A guzsalynak az a része, amelybe a rúd van erősítve.
4. Talpra áll: <gubacsapóknál:> az apró fürtöket megütögetve azok felálltak, és így láthatóvá vált, ha vmelyik a többinél hoszszabb volt. Azt ki kellett húzni és a helyére újat tenni.
Ö. alsótalp, bocskortalp, csizmatalp, csúszótalp, eketalp, felsőtalp, féltalp, kacsatalp, krupontalp, macskatalp.
Forrás: Kálnási Árpád
