Népies, régies szavak szótára, jelentése
torok torok fn <Fazekasoknál:> a mázőrlőkő része, ahonnan a finomra őrölt anyag kifolyik egy kis edénybe.
Ö. kemencetorok, pincetorok.
Forrás: Kálnási Árpád
Debreceni cívis szótár