tűz tűz fn 1. Fájdalmas, gyulladás.
2. Lövés. Tűzbe rogy: az eltalált vad felugorva összeesik, és azonnal elpusztul.
Sz: Tűzbe tenné írte a kezit: kezeskedik érte. Úty fíl tülle, mint az ígő tüsztül: nagyon fél tőle. Ne jácc a tűzzel, nem íg meg a kezed!: aki veszélyes dologgal foglalkozik, könnyen ráfizethet. Elől tűz, hátul víz: merre menjek?
Nr: Nem szabad a tűzzel jáccani, mer odapisálsz íccaka, montuk a gyerekeknek. — Ha a kutya fejét felfelé tartva vonít, tüzet jelent.
Ö. parázstűz, pártűz, szabadtűz, szalmatűz.
Forrás: Kálnási Árpád
