udvar udvar fn <Méhészetben:> az a jelenség, hogy a munkásméhek körülveszik az anyaméhet, és etetik, csápjukkal érintgetik, szipókájukkal nyalogatják róla az anyaterméket, fejükkel felé fordulnak.
Sz: A gyep verje fel az udvarod!: <átok:> szegényedj el!
Amijen az udvar, ojan a gazda: —.
Pázsitos udvaron lakik a szegínysíg: ti. ott nincs jószág.
Km: Nízd meg az udvart, látod a gazdát!: udvaráról lehet megis-merni, hogy rendes-e, jómódú-e a gazda.
Nr: Ha udvara van a hódnak, esső lesz, télem mek hó.
Forrás: Kálnási Árpád
