ülő

ülő ülő, üllő fn  1. Ülőke.

 

2. Tyúkülő. Ülőre, ülőre! — mongyuk a tyúkoknak, már úgy értik. Fel, fel!: üllőre fel!

 

Ö. bennülő, felülő, kakasülő, seggenülő, tyúkülő.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár