úr fn 1. Urat nevel a fijábul: középis-kolába járatja a fiát.
2. Urát adja vminek: meg tud vmit tenni. Nem tudom urát adni, hoty kitül hallottam.
Sz: Ura a szavának: megtartja a szavát.
Ad meg Uram/Uram Isten, de most mingyán/röktön!: <a türelmetlenkedő ember csúfolása>.
Magad uram, ha szógád nincs, magad ugas, ha kutyád nincs!: akinek nincs segítsége, minden munkát saját magának kell elvégeznie.
Ety krajcárnak se vagyok ura: nincs egy vasa sem.
Ne danoj, mikor eszel, mer bolod lessz a felesíged ura!:étkezés közben ne dalolj, mert megbolondulsz.
Km: Az úr a pokolba is úr:
a) a született úr minden helyzetben úri módon viselkedik.
b) az úr mindenütt elsőbbséget élvez.
Két úrnak szógálni nem lehet: ugyanaz az ember nem elégíthet ki egymással ellentétes érdekeket.
Ha úr, legyen, ha nincs, vegyen!: aki szeret önérzeteskedni, az vegye meg magának, amire szüksége van.
Úrnag, bolondnak mindent szabad: úrral, bolonddal nem érdemes vitázni. Mi eggy urnak eggy arany? Százat is kilök/kiad, ha van: a gazdag úr lehet gavalléros.
Urtul, bolontul mindent el kel tűrni: —.
Nem jó urakkal ety tálbul cseresznyézni, mer megbök a magjával: urakkal nem jó közösködni.
Nr: A néphit szerint a koporsóban az úr teste hamarabb büdösödik, mint a szegényé, mert amazé kövér, emezé pedig sovány és szívós.
Forrás: Kálnási Árpád
